A hatodik osztály beszámolója a barlangtúráról

A hatodik osztállyal hatalmas élményben volt részünk. A Pálvölgyi barlang kiépítetlen barlangrendszerében ereszkedtünk le 47 méter mélyre. Persze nem egy kötélen… Hideg, nyirkos és csúszós agyagos, köves terepen vitt az út lefelé, hogy aztán fölfelé kapaszkodhassunk, majd fölfelé, hogy aztán nadrágfékkel csúszhassunk lefelé. Szerencsére volt profi barlangászós ruhánk, sisakunk, fejlámpánk, így a szülőknek csak a cipőkkel lesz némi munkájuk. És túravezetőnk is, aki hihetetlenül szűk réseken, üregeken keresztül vitt keresztül minket. Így valamelyest a macskalétet is megtapasztaltuk: ahol a fejünk befér, ott a testünk sem akad el. Elvileg. Szerencsére senki nem szorult be sehova. A lélegzetünk viszont egy kicsit mégis, amikor lekapcsoltuk a fejlámpákat és megtapasztalhattuk a valódi sötétséget, amilyet még soha nem „láttunk”. Furcsa is volt a hideg sötétből újra a fényre jutni, úgy éreztük, mintha egy nagyon színes filmbe csöppentünk volna. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szinte újászületve láttuk meg a napvilágot.