Hogyan, mikor és miért választottad a tanári pályát?
Ez az első tanév, hogy tanárként dolgozom. Őszintén szólva korábban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a tanári pályán kötök ki. Az edzősködés során azonban egyre közelebb kerültem ehhez a világhoz, és ahogy jobban beleláttam, rájöttem, mennyire élvezem, ha hatással lehetek a fiatalokra — ha motiválhatom őket a mozgásra és a fejlődésre. Ma már elmondhatom, hogy nagyon örülök ennek a döntésnek.
Miért választottad a Brit–Magyar Iskolát?
Amikor először találkoztam az iskola vezetőségével, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Éreztem, hogy ez egy inspiráló és támogató közeg, ahol jól tudok majd érvényesülni. Így amikor visszahívtak, egy pillanatig sem haboztam — rögtön igent mondtam.
Milyen egy ideális tanóra számodra?
Mivel még élénken emlékszem a saját diákéveimre, pontosan tudom, mennyien gondolták a testnevelésórát „kötelező rossznak”. Én ezt szeretném másképp megközelíteni. A célom, hogy a diákok örömmel jöjjenek tesiórára, élvezzék a mozgást, és ne kötelességnek, hanem lehetőségnek érezzék.
Mit szeretnél leginkább átadni a diákoknak?
A sport szeretetét és a tudatosságot a testük iránt. Azt szeretném, hogy a fiatalok megtanulják, mennyire fontos a mozgás és az egészséges életmód. Remélem, egyszer majd a parkban vagy a sportpályán találkozom velük, ahol saját örömükre, szorgalomból sportolnak.
Hogyan motiválod a gyerekeket a tanulásban?
Sok játékkal, pozitív visszajelzéssel és persze rengeteg ötössel. Hiszem, hogy a dicséret és az élményalapú tanulás a legerősebb motiváció.
Mi az, amit legjobban szeretsz a tanításban?
A tanításban az a legszebb, hogy hosszú távon láthatom a fejlődést. A sport is ilyen: a kitartás és a célokért való munka évekig tartó folyamat. Akkor leszek igazán boldog, ha tíz év múlva sok egykori diákot látok majd a parkokban és a sportpályákon, mosolyogva, mozgás közben — és talán egyszer még egy versenyre is kihívnak.
Kedvenc idézeted:
„Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indul tovább.”