Hogyan, mikor és miért választottad a tanári pályát?
Kisiskolás koromban kezdődött minden: otthon a szekrény oldalára firkáltam, és közben hangosan mondtam a tanulandó anyagot. Kitettem az ágyamra egy babát, hogy „hallgassa” az órát, majd sorban csatlakoztak a plüssállatok és további babák, míg végül összeállt egy egész „osztály”. Érettségi után már nem is volt kérdés, hogy a tanári pályát választom.
Miért választottad a Brit–Magyar Iskolát?
Hirdetés útján találtam rá az óraadói állásra. Az első találkozás az iskola vezetőivel megerősített abban, hogy hasonló az értékrendünk, és hogy itt valóban van feladatom és helyem.
Milyen egy ideális tanóra számodra?
Az ideális tanórán nemcsak a gyerekek, hanem én is jól érzem magam. Nincsenek fegyelmezési problémák, a diákok együttműködően dolgoznak, így valódi lehetőség nyílik a tanulásra, az élményszerzésre, a beszélgetésre és a közös gondolkodásra.
Mit szeretnél leginkább átadni a diákoknak?
Az egyik legfontosabb küldetésemnek azt tartom, hogy a természet megismerésére, szeretetére és védelmére neveljem a fiatalokat.
Hogyan motiválod a gyerekeket a tanulásban?
Tapasztalataim szerint a jutalmazás, a dicséret, a szereplési lehetőség és a javítási lehetőség mind erős motiváló tényezők. Emellett fontosnak tartom, hogy érthetően kommunikáljam feléjük, miért lényeges a természet, az emberi test és az ezekhez kapcsolódó folyamatok ismerete – nemcsak most, hanem későbbi élethelyzeteikben is, amikor kamatoztatni tudják ezt a tudást.
Mi az, amit legjobban szeretsz a tanításban?
Szeretem a gyerekeket és a biológia tudományát, szeretek tudást átadni és kérdésekre válaszolni. Egy tanórán mindez együtt van. Amíg mosolyogva megyek be egy órára, és mosolyogva jövök ki onnan, addig tanítani fogok.
Kedvenc idézeted:
„Senki sem fogja megvédeni azt, ami nem érdekli, és senkit sem fog érdekelni az, amiről soha semmilyen tapasztalatot nem szerzett.”
– David Attenborough